Bevezetés
A BLISS nyelvet William A. Wulf tervezte 1971-ben. Ennek első implementált változata a BLISS-11 volt, amely erősen kötődött a PDP-11 architektúrához. Később a nyelvet a PDP-11 gyártója a Digital Equipment Corporation továbbfejlesztette, így alakult ki a BLISS-16 változat, amelyet a 16 bites PDP-11-re, a BLISS-36, amelyet a 36 Pbites DECsystem-10 és DECSYSTEM-20 gépekre, és a BLISS-32, amelyet a VAX típusú gépekre optimalizáltak. A 64 bites Alpha processzorok megjelenésével később kialakult a BLISS-64 változat is.
A BLISS nyelvet operációs rendszer készítésére tervezték, ezért elsődleges célkitűzései eltérnek attól, amelyeket az alkalmazások készítésére tervezett nyelveknél megszokhattunk. A legfőbb célok a következők voltak:
- Erősen optimalizálható tárgykód
- Egyszerű, következetes műveletek memóriacímek kezelésére
- Jól-struktúrált forráskód írását elősegítő konstrukciók a program megbízhatóságának, átláthatóságának és karbantarthatóságának érdekében
- Az adott hardver és operációs rendszer különös szolgáltatásaihoz való hozzáférés lehetősége
- Megfelelően magas szintű lehetőségek kapcsolati konvenciók kialakítására és leírására (eljárások paraméterezéséhez pl.)
Éppen ezért a nyelv szokatlan sajátosságokkal rendelkezik:
- nincs beépített I/O kezelés -- rendszerprogramozásnál a programozó alakítja ki az I/O alrendszert, különben az operációs rendszer nyújtja.
- a nevek (pl. a változónevek) egységesen memóriacímre utalnak (mutatók), és nem a memória tartalmára, és a nyelv tartalmaz egy explicit dereferencia operátort. Értékadás: X = .Y;
- mindennek van értéke -- minden kifejezés, mint C-ben
- Makrók, amelyek olyan szintű képessegekkel ruházzák fel a nyelvet, amelyek az asszemblereknél megszokottak.
Nagyon tanulságos összehasonlítani a C és a BLISS nyelveket, mivel alapvető célkitűzéseik és tervezési döntéseik nagyon hasonlóak, mégis két alapvetően különböző irányt képviselnek.