Alapok
- Komment: (* ... *)
- Azonosító:
- Alfanumerikus: betűk, számok, aposztrófok és aláhúzásjelek
- Szimbólumsorozat: ! % & $ # + - / * : < = > ? @ \ ~ ` ^ |
- Hosszú azonosítók: Modul.Modul.Azon
- Kulcsszavak, pl. if, let, type, =>, #
Nevek
Egy név lehet
- alfanumerikus, azaz betűk, számjegyek, percjelek és aláhúzás-jelek olyan sorozata, amely betűvel vagy percjellel kezdődik;
- szimbolikus, azaz az alábbi jelek tetszőleges, nem üres sorozata:
- ! % & $ # + - / * : < = > ? @ \ ~ ` ^ |
Nem használhatók a következő, ún. fenntartott szavak vagy kulcsszók:
- abstype and andalso as case do datatype else end exception fn fun handle if in infix infixr let local nonfix of op open orelse raise rec sig signature struct structure then type val with withtype while
- ( ) [ ] { } , : :> ; … _ | = => -> #
A neveket különféle osztályokba soroljuk:
| var | értékváltozó | value variable | long |
| con | adatkonstruktor | value constructor | long |
| excon | kivételkonstruktor | exception constructor | long |
| tyvar | típusváltozó | type variable | |
| tycon | típuskonstruktor | type constructor | long |
| lab | mezőnév | record label | |
| unitid | modulnév unit identifier |
- A típusváltozó olyan alfanumerikus név, amely percjellel kezdődik, pl. ’a.
- A mezőnév tetszőleges név lehet vagy olyan pozitív egész, amely nem 0-val kezdődik.
- Minden ’long’ jelzésű X osztálynak van egy longX párja. A longX osztályba tartozó nevek rövid és hosszú alakban (ún. minősített névként) is felírhatók. A rövid alak csak egy névből, a hosszú alak egy modulnévből, egy pontból és egy névből áll
Infix operátorok
Egy név az infix vagy az infixr direktívával infix helyzetűnek deklarálható. Ha az id név infix helyzetű, akkor az exp1 id exp2 kifejezés, szükség esetén zárójelek között, minden olyan helyen használható, ahol az id(exp1, exp2) vagy az id{1= exp1, 2= exp2 } kifejezések egyébként használhatók. Infix helyzetű nevek mintában szintén használhatók.
Egy minősített nevet vagy egy olyan nevet, amelyet az op szócska előz meg, sohasem lehet infix helyzetben alkalmazni. Az infix, infixr és nonfix direktívák szintaxisa a következő (n ≥1):
| infix | < d > | id1 … idn | balra köt | left associative |
| infixr | < d > | id1 … idn | jobbra köt | right associative |
| nonfix | < d > | id1 … idn | nem köt | non associative |
A d decimális számjegy opcionális és a nevek precedenciáját adja meg; alapértelmezés szerinti értéke 0. Nagyobb szám magasabb precedenciát jelent. Az infix, infixr és nonfix direktívák érvényességi tartománya a szokásos, azaz a let kifejezésen és a local deklaráción belül lokális érvényűek. Azonos precedenciájú, de különféle balra kötő operátorok balra, azonos precedenciájú, de különféle jobbra kötő operátorok pedig jobbra kötnek. Tilos azonos prcedenciájú, de különböző kötésű operátorokat használni ugyanabban a kifejezésben.
Jelölések
- Minden szintaktikai osztályt változatok listájaként adunk meg, mégpedig soronként egy változatot. Üres sor üres kifejezést jelent
- A < és a > csúcsos zárójelpárok opcionális kifejezést fognak közre.
- Tetszőleges X szintaktikai osztályra (amelyre az x értelmezve van) az alábbiak szerint definiáljuk az Xseq szintaktikai osztályt (amelyre az xseq értelmezve van)
- A kifejezés-változatokat precedenciájuk csökkenő sorrendjében adjuk meg
- A típusok szintaxisa erősebben köt, mint a kifejezéseké
- A megjegyzés oszlopban az L betű balra kötő műveletet jelöl
- Minden ismétlődő konstrukció (pl. a klózsorozat) a lehető legtovább terjeszkedik jobbra. Ezért egy case-kifejezést egy másik case-, fn- vagy fun-kifejezésen belül esetleg zárójelbe kell rakni.
Az SML alapnyelv szintaxisa
Kifejezések és klózsorozatok
| exp ::=infexp | exp : ty | típusmegkötés (L) | type constraint (L) |
| exp1 andalso exp2 | feltételes konjunkció | sequential conjunction | |
| exp1 orelse exp2 | feltételes alternáció | sequential disjunction | |
| exp handle match | kivétel kezelése | handle exception | |
| raise exp | kivétel jelzése | raise exception | |
| if exp1 then exp2 | feltételes kifejezés | conditional expression | |
| else exp3 | |||
| while exp1 do exp2 | iteráció | iteration | |
| case exp of match | esetszétválasztás | case analysis | |
| fn match | lambda-kifejezés | function expression |
infexp ::= appexp
inf exp1 id inf exp2 infix alkalmazás infixed application
appexp ::= atexp
appexp atexp (prefix) alkalmazás application
| atexp ::= | scon | állandó | special constant |
| < op > longvar | értékváltozó value variable | ||
| < op > longcon | adatkonstruktor | value constructor | |
| < op > longexcon | kivételkonstruktor | exception constructor | |
| { < exprow > } | rekord | record | |
| # lab | rekordszelektor | record selector | |
| ( ) | 0-as | 0-tuple | |
| ( exp1,…, expn ) | n-es, n ≥ 2 | n-tuple, n ≥ 2 | |
| [ exp1,…, expn ] | lista, n ≥ 2 | list, n ≥ 2 | |
| # [ exp1,…, expn ] | vektor, n ≥ 2 | vector, n ≥2 | |
| (exp1,…, expn) | kifejezéssorozat, n ≥ 2 | sequence, n ≥ 2 | |
| let dec | |||
| in exp1;…; expn | lokális kifejezés, n ≥ 1 | local expression, n ≥ 1 | |
| end | |||
| ( exp ) |
exprow ::=
lab = exp< , exprow > kifejezéssor expression row
match ::=
mrule < | match > klóz/változatsorozat
mrule ::=
pat => exp klóz, változat match, rule
Deklarációk és kötések
| dec ::= | val tyvarseq valbind | értékdeklaráció | value declaration |
| un tyvarseq fvalbind | f függvénydeklaráció | function declaration | |
| type typbind | típusdeklaráció | type declaration | |
| datatype datbind | adattípus deklaráció | datatype declaration | |
| < withtype typbind > | |||
| abstype datbind | abstípus deklaráció | abstype declaration | |
| < withtype typbind > | |||
| with dec end | |||
| exception exbind | kivételdeklaráció | exception declaration | |
| local dec1 in dec2 end | lokális deklaráció | local declaration | |
| open unitid1…unitidn | open deklaráció, | open declaration, | |
| üres deklaráció | empty declaration | ||
| dec1 < ; > dec2 | deklaráció sorozat | sequential declaration | |
| infix < d > id1 idn | infix-direktíva, n ≥ 1 | infix (left) directive, n ≥ 1 | |
| infixr < d > id1 idn | infixr-direktíva, n ≥ 1 | infixr (right) directive, n ≥ 1 | |
| nonfix id1 … idn | nonfix-direktíva, n ≥ 1 | nonfix directive, n ≥ 1 |
valbind ::=
pat = exp < and valbind > értékkötés value binding
rec valbind < and valbind > rekurzív kötés recursive binding
fvalbind::= < op > var atpat11…atpat1n < :ty > = exp1 m, n ³ 1
| < op > var atpat21…atpat2n < :ty > = exp2
| …
| < op > var atpatm1…atpatmn < :ty
> = expm
< and fvalbind >
typbind::= tyvarseq tycon = ty < and typbind>
datbind::= tyvarseq tycon = conbind < and datbind >
conbind::= < op > con < of ty > < | conbind >
exbind ::=
< op > excon < of ty > < and exbind >
< op > excon = op longexcon < and exbind>
Megjegyzés: fvalbind fenti definíciójában, ha var infix helyzetűnek van deklarálva, akkor vagy meg kell előznie az op szócskának, vagy infix helyzetben kell használni. Ez azt jelenti, hogy a klózok elején op var (atpat, atpat’) helyett (atpat var atpat’) írható. A zárójelek elhagyhatók, ha atpat’ után közvetlenül :ty vagy = áll.