Bevezető
A PL/I-et három programnyelvből gyúrták össze, az ALGOL-ból, a FORTRAN-ból és a COBOL-ból. Amikor ez a három programozási nyelv már elég régóta használatban volt ahhoz, hogy mindegyik előnye és hátránya kitűnjön, az alkotók úgy gondolták, hogy itt az idő egy új programnyelv megalkotására, a Programming Language No. 1.-re. A nyelvnek két változatát definiálták, az alap, és a kiterjesztett nyelvet, az akkori számítógépek szűkös erőforráskészlete miatt. Ahol különbség van a két változat között, jelezni fogom.
A nyelv készítői nagyon fontosnak találták, hogy a készített kód olvasható legyen. Ezért látták fontosnak, hogy ALGOL-ból átemeljék a programsorok kötetlen írásmódjának lehetőségét (ideértve a különböző rövidítési lehetőségeket is), valamint a blokkstruktúrát, ami nem minden akkori programnyelvben volt fellelhető.
Mivel a nyelv egyik elsődleges célterülete az adatfeldolgozás volt, ezért nagyon fontos volt, hogy a printerekkel jól együtt használható legyen a programnyelv, így átemelték a COBOL-ból a PICTURE formátumot (gyakorlatilag formázott számkezelésre ad lehetőséget), valamint szintén az adatfeldolgozás miatt a különböző rekord formátumokat.
A FORTRAN nagy előnye a hatalmas számítási kapacitás mellett a stream adatok könnyed kezelése volt, és az, hogy a formátumokat is egyszerűen közelítette meg - ezeket is beemelték a PL/I-be.
Érdekes adalék lehet a nyelv elkészítésének történetéről, hogy annak ellenére éveket vett igénybe, míg az első specifikációtól eljutottak az első fordítóig (1963-1966), hogy az IBM pénzt és egyéb errőforrásokat nem kímélve az akkori kor nagy tudósait (köztük az elhíresült John Nash-t) bérelte fel az elkészítéséhez.