A legtöbb WPF alkalmazás két részből áll, a leíró réészből és a mögötte álló kódból. Egy projekten belül, az XAML rész egy .xaml fájlban található, és egy CLR nyelv, mint például a Visual Basic .NET vagy a C# használatos a mögöttes kódhoz. Amikor egy XAML lefordul, az XAML háttér kód fájl minden XAML oldalhoz a névtér alapján kerül hozzárendelésre, ez az x:Class tulajdonságban határozható meg.
XAML kód:
Alapértelmezett esetben az objektum elemek feldolgozása közben példányosított objektumok nem kapnak egyedi azonosítót, vagy referenciát amivel később a kódban hívatkozni lehetne rájuk. Amikor a konstruktor meghívódik, olyankor mindig a konstruktort kell egy változó beállítására használni, amivel később hivatkozhatóvá válik az objektum. Az egységes elérés kedvéért az XAML-ben bevezetésre került az x:Name attribútum. Az x:Name attribútum bármilyen objektumon megadható. A mögöttes kódban a megadott x:Name azonosítóval megegyező változóban lesz elérhető a példányosított objektum.
A WPF framework-szintű XAML elemek örökölnek egy Name tulajdonságot. Ami ekvivalens az XAML x:Name attribútumával.
XAML kód: