Prognyelvek portál

Az általam vizsgált MH-TSS rendszer alá fejlesztett B nyelv gazdag beépített függvényekben. Az elõre megírt függvények az I/O mûveletek, a karakterkezelés és a beépített típusok kezelését könnyítik meg. Használatukhoz nem kell modult importálni.

Input/Output rutinok

Az I/O kezelés karakter orientált a B nyelvben, két rutinnal: getchar() és putchar(). Alapértelmezésben a elõbbivel tudunk beolvasni,
utóbbival kiírni karaktereket. Az IO egységek hasonlóan használhatóak, mint például a Fortran nyelvben.
Mindig egy input és egy output egység van. Ezeknek a száma –1 és 10 között van, és az aktuális értékek az ’rd.unit’ és a ’wr.unit’

külsõ változókban vannak. Alapértelmezésben elõbbi értéke 0, utóbbié pedig –1,
amik a képernyõröl való olvasást, illetve a képernyõre való írást teszik lehetõvé.
A putchar(c) mûvelet az aktuális kimenetre (wr.unit) írja a c karaktert. Egyszerre csak 4 karakternyit lehet kiírni a képernyõre.
A következõ B kód a ’hi!’ szöveget írja a képernyõre egy soremeléssel:

	 main() {
	 auto a; 
	 a = ’hi!’;
	 putchar(a);
	 putchar(’*n’);
  }

A következõ kód az input egy sorát az outputra másolja:

	while(putchar(getchar()) != ’*n’);

File-ból olvasáshoz és file-ba íráshoz az openr(u, s) (fájl megnyitása olvasási joggal ascii állományként)
illetve az openw(u, s) (fájl megnyitása írási/olvasási joggal ascii állományként) eljárásokat használhatjuk.
Az 's' string helyére a file neve (elérési útja) kerül, ez csak ”cat/file”, ”/file” vagy ”file” lehet,
u pedig az IO egységet határozza meg, hogy honnan történjen az olvasás. Üres s string esetén a képernyõröl olvasunk.
Ha u –nak nem 2 és 10 közötti értéket adunk meg, akkor az openr() és openw() hatástalanok.
Az 1 érték például a képernyõröl való olvasást jelenti. Ha már egy megnyitott IO egységet próbálunk újra megnyitni,
akkor a korábban megnyitott bezárásra kerül.
A következõ két IO funkció inkább string orientált, megvalósításuk lényege,
hogy a getchar() és putchar() eljárások egymásután hívódnak meg:

getstr(a): az ’a’ vektorba olvassa az input következõ sorát, az újsor jelet eldobja.A felhasználónak kell gondoskodnia arról,
hogy a vektor elég hosszú legyen a string tárolására. A függvény visszatérési értéke az ’a’ vektor.
putstr(a): ’a’ stringet az aktuális outputra másolja. Nem történik automatikusan soremelés.
reread(): az aktuális sort lehet újra olvasni vele. Elsõ olvasás esetén ez a beolvasás a parancssorból történik.
putnumb(n): n számot írja az outputra

A leghasznosabb output eszköz a printf(fmt, a1, .. ,a10) funkció. Ez lényegében megegyezik a C-beli printf() –el.
Az ’fmt’ string paraméterrel tudjuk meghatározni a kiírás formáját.
Pl:

%c karakter

%d decimális szám

%o oktális szám

%s string kiírására szolgál.

Egy példa a használatra:

	Printf(”%d + %o is %s or %c*n”, 1, -1, ”zero”, ’0’);

erdménye: 1 + 777777777777 is zero or 0.

A printf() segítségével rendszer szintû programokat is írhatunk.
Ilyenkor a –1 IO egységet használjuk ( wr.unit = -1; )
system(a): a rendszer kimenetére írja az 'a' karakterláncot. Újsor karakter nem szükséges.
close(u) az ’u’ output egységet zárja le
flush() aktuális kimeneti állomány bezárása (ugyanaz, mint close (wr.unit))

A B programozási nyelv

Szabványos könyvtárak

Input/Output rutinok

Néhány string és vektorkezelő függvény

Egyéb függvények