Az ASSIGN utasítás
A vezérlő utasítások szerepe - mint minden programozási nyelvben - az, hogy a felírási sorrendtől eltérő megfelelő végrehajtási sorrendet írjanak elő. Ezt a FORTRAN nyelvben címkékre való hivatkozással lehet megadni. Címkével sorokat lehet ellátni, erre való a sor első öt karaktere. Speciális esetben a címkét vezérlésátadó utasításban egy INTEGER típusú változó azonosító helyettesítheti. Ha az I azonosítót címke helyett szeretnénk használni, értéket az ASSIGN utasítással állíthatjuk be. Például ASSIGN 118 TO I. Ilyen esetben az ASSIGN utasítást nem helyettesíthetjük egyszerű értékadással.
Feltétel nélküli vezérlésátadás
A FORTRAN nyelv korai verzióiban nehéz elkerülni a GOTO használatát. A GOTO argumentuma egy címke, vagy egy címkét értékül kapott INTEGER változó lehet. Direkt vezérlés átadáskor használható a CONTINUE utasítás, ami nem csinál semmit, de viselhet címkét. A számított GOTO többirányú elágazás írását is lehetővé teszi.
GOTO (10,20,30) , K
10 ...
GOTO 40
20 ...
GOTO 40
30 ...
40 CONTINUE
A fenti példában hibát okoz, ha K értéke nem esik 1 és 3 közé. K INTEGER típusú. Másfajta GOTO utasítás:
ASSIGN 20 TO I
GOTO I (10,20,30)
20 ...
Itt szintén hibát jelentene az, ha a 20-as címkét nem soroltuk volna fel a GOTO mögött.
Az IF utasítás
A nyelvben aritmetikai és logikai IF használható. Az aritmetikai IF egy kifejezés előjele szerinti három irányú elágazást valósít meg.
IF (I-J) 9,10,11
Az aritmetikai IF aszerint folytatja a programot a 9,10,11-es címkén, hogy I-J<0, I-J=0, I-J>0 teljesül-e. Természetesen az I-J helyére bármilyen aritmetikai kifejezés írható, értékük lehet bármilyen szám típus.
A logikai IF egy logikai kifejezés igaz értéke esetén hajtja végre az utána álló utasítást. Nem írható az IF után sem újabb IF, sem DO utasítás.
IF (A.GT.B) B=A
Ha több utasítást akarunk végrehajtani egy IF mögött, akkor a következő szerkezetet használhatjuk:
IF (logikai kif) THEN
utasítások
ELSEIF (logikai kif) THEN
utasítások
ELSE
utasítások
ENDIF
A SELECT CASE struktúra
Ez a struktúra többszörös elágazást tesz lehetővé, amivel kikerülhető az Assembly-szerű kesze-kusza GOTO-kkal megvalósított korábban már tárgyalt struktúra. A következő példa angol nyelvű sorszámnevek generálását teszi lehetővé.
SELECT CASE(day_number)
CASE(1, 21, 31)
suffix = ’st’
CASE(2, 22)
suffix = ’nd’
CASE(3, 23)
suffix = ’rd’
CASE(4:20, 24:30)
suffix = ’th’
CASE DEFAULT
suffix = ’??’
WRITE(*,*)’invalid date: ’, day_number
END SELECT
WRITE(*, "(I4,A2)") day_number, suffix
A DO, EXIT és CYCLE utasítások
A DO utasítással írhatunk ciklust. Ennek szintaktikája DO l I=M1, M2, M3. Itt l egy olyan címke, ami egy későbbi sor elején szerepel, az l-ig tartó utasítások képezik a ciklusmagot. Az I a ciklusváltozó, ennek M1 a kezdőértéke, M2 a felső határa és M3 a növekménye. M3 elhagyható, ilyenkor a növekmény default értéke 1. A ciklusváltozó értékét a ciklusmagon belül nem lehet változatni, csak felhasználni. A DO ciklussal ekvivalens az alábbi program:
I=M1
l2 ...
ciklusmag
l ...
I=I+M3
IF (I.LE.M2) GOTO l2
...
A ciklusok természetesen egymásba ágyazhatóak, még a címkéjük is lehet azonos. A ciklusmagon belül az utasítások felsorolási sorrendben hajtódnak végre. Minden ilyen utasítás a ciklus hatókörébe tartozik. A ciklus hatásköre kiterjeszthető: GOTO-val kiugorhatunk a cikluson kívüli címkére is, az ezt követő utasításokat ilyenkor egy olyan vezérlésátadó utasítás kell kövesse, amely visszavisz a ciklus közönséges értelemben vett hatáskörébe. Egymásba ágyazott ciklusok esetén csak a legbelső ciklus hatásköre terjeszthető ki. Ilyen módon nem ugorhatunk olyan utasításra, amely bármilyen másik ciklus hatáskörébe tartozik. A kiterjesztett hatáskörben sem változtathatjuk direkt módon a ciklusváltozót.
Az END DO utasítás végre a standard nyelv részévé vált, tehát nem kell minden DO utasításban címkéket használni. A CYCLE arra alkalmas, hogy a ciklus belsejében kikényszerítsük az új iteráció megkezdését, míg az EXIT-tel a ciklus befejezését. A következő példa beolvassa a FITS fájl headereit:
CHARACTER(LEN=80) :: header
DO line = 1,36
READ(unit, "(a80)") header
IF( header(1:8) == "COMMENT") THEN
CYCLE
ELSE IF( header(1:8) == "END") THEN
EXIT
ELSE
...
END DO
Létezik a definiálatlan DO, de ebben az esetben az EXIT elhagyhatatlan, hiszen végtelen ciklust hoznánk létre:
sum = 0.0
DO
READ(*, IOSTAT=status) value
IF(status /= 0) EXIT
sum = sum + value
END DO
A DO WHILE struktúra
Ez a struktúra egy elöl tesztelős ciklust valósít meg, ami addig fut, amíg az adott feltétel teljesül. Ennek működése szimulálható definiálatlan DO - EXIT struktúrával is. Egy egyszerű példa:
DO WHILE( ABS(x - xmin) > 1.0e-5)
CALL iterate(x, xmin)
END DO
Leállítás
A PAUSE n utasítás hatására a program megáll és kiírja az n számot, majd újraindítható, szintén a PAUSE utasítással. Továbbindítás esetén a program ott folytatódik, ahol abbamaradt. A STOP úgy állítja le a programot, hogy a memóriából is törli.