Az Icon egy "nagyon" magas szintű, általános célú programozási nyelv, amely széles körű string- (szöveg) és adatstruktúra-kezelési lehetõségekkel rendelkezik. Ez egy imperatív, procedurális nyelv, a szintaxisa emlékeztet a C-re és a Pascalra.
Az Icon újfajta kifejezés-kiértékelõ mechanizmussal rendelkezik, amely magába foglalja a cél-orientált kiértékelést, és a visszalépéses keresést a szokásos vezérlõ szerkezetekkel. Továbbá nagyon fejlett string-kezelési algoritmusokat tartalmaz, így szövegfeldolgozás sokkal egyszerűbb benne.
Az Icon erõsen -de nem statikusan- típusos nyelv, automatikus típuskonverzióval rendelkezik. Például ha egy integer típusú változót egy string műveletben alkalmazunk, akkor az automatikusan stringgé konvertálódik.
A memóriaterület lefoglalása a változók számára szintén automatikus, és a stringek és adatstruktúrák méretének csak a rendelkezésre álló memória szab határt.
Ajánlás szerint mikor használjuk az Icont:
- Ha azonnal kell egy program.
- Ha ki akarunk próbálni új algoritmusokat, de nem vagyunk benne biztosak, hogy működnek-e.
- Ha nem akarjuk magunkat az alacsonyabb szintű programozási nyelvekkel fárasztani.
- Gyakran csak kis programokra van szükségünk egy feladat megoldásához, és a megvalósítás alacsonyabb szintű programozási nyelvekben idõigényes lenne.
- Az Icon beépítve tartalmazza a string-kezelési algoritmusokat, így egy ilyen jellegű program megírása jóval egyszerűbb, mint más nyelvekben.
- A 9-es verziótól kezdve beépített eljáráskönyvtárak segítik a grafikus és ablakos kezelõfelületek tervezését, írását.
- Kifejezés-alapú nyelv.
Ami hátrány lehet az Iconban:
- nem objektum-orientált (nincsenek osztályok, öröklés vagy metódusok)
- nincs kivételkezelés
- nem támogatja a párhuzamosságot (nincsenek szálak, monitorok, szemaforok vagy szinkronizálás)
A programnyelv nevét (Icon) jóval a grafikus felületek népszerűvé válása elõtt választották ki, így nem a grafikus ikonra után, hanem sokkal inkább az iconoclasm (képromboló, tekintélyromboló) szóra, mivel felépítése nagy mértékben eltér a programnyelvek tervezésében általánosan elfogadott elvektõl.