A Pliant nem csak egy programnyelv, hanem egy olyan Turing-teljes környezet, amely szabványosított lehetőségeket kínál hatékony programok készítésére,
legyen szó akár modern kliens-szerver architektúrájú alkalmazásról, akár Web2-es weboldalról.
A Pliant leveszi a programozó válláról azt a terhet, hogy folyamatosan egymással nem kompatibilis rendszerek között dolgozzon, ezzel lehetőséget biztosít
arra, hogy a programozó kizárólag az üzleti logika felépítésére koncentráljon már a program első sorának megírásától fogva.
A Pliant egy dinamikus fordítóprogram, tehát a forráskódból bináris kódot készít és a C programok sebességével dolgozik.
A Pliant kifejezetten hasznos és praktikus olyan problémakörökben, mint például relációs adatbázismotor készítése, 3 dimenziós játékok grafikus motorjának
fejlesztése, webes rendszerek programozására (pl. GMail), P2P hálózatok vezérlésére, stb.
A nyelv története
A Pliant nyelv feltalálója Hubert Tonneau, 1968-ban született, és már 13 évesen belemerült az informatika világába. Abban az időben már jobban érdekelte a játékok készítése, mint hogy játszon velük.
Három évvel később, 1984-ben az édesapjától kapott egy IBM-XT-t, aki megkérte, hogy fejlesszen ki egy adatbázist a videókazetták kölcsönzésének kezelésére.
Ez volt az első hivatalos alkalmazása, amit Basic-ben írt. A fejlesztés során elég hamar elkezdte nyugtalanítani a gondolat, hogyan használhatná fel újra a már megírt kódokat. Így elkezdett írtni egy kódgenerátort, és más nyelvekről olvasott könyveket (Pascal, C, Ada, Eiffel, Cobol, PL1, Lisp).
1988 környékére már elég komoly számítástechnikai ismereteket szerzett, és szilárd meggyőződésévé vált, hogy neki írnia kéne egy új, és hatékony programozási nyelvet.
A neheze még csak most jött: mi legyen az az általános ötlet, ami a nyelv kulcsfontosságú része lenne. 10 évig morfondírozott rajta, majd végül a lényeget abban találta meg, hogy az összhang értéke a különböző komponensekben van, nem pedig a komponensek összeségében.
Tonneau minden idejét és energiáját a nyelv megalkotásába fektette, teljesen átszervezte az életét.
A Pliant-ot 1999-ben publikálta, és szilárd meggyőződése volt, hogy ezzel utat tört a nyílt forráskódú mozgalom élére.
De a Pliant nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a programozók mellőzték azt. Ennek számos oka volt. Az egyik, hogy az embereknek nem csak a programnyelv kellet, hanem szükségük volt a teljes környezetre is (adatbázis motor, web szerver...).
A másik fő ok a dokumentáció és a kommunkiáció hiánya.
Azért támogatói is voltak a Pliant-nak, leginkább a kollégái értékelték a nyelvet. Még az egyetemen is megpróbálták oktatni.
Az utolsó mérföldkő a Pliant történetében 2005, amikor elkészült a grafikus felhasználói felület támogatása, ami már alternatívát nyújtott a HTTP/HTML/Javascript technológiákra.
Mivel a programozási nyelvekkel szemben támasztott követelmények a Pliant megtervezése óta jelentősen megváltoztak, Tonneau 2008-ban abbahagyta a szabványos könyvtárak készítését és a dokumentálást, hogy visszatérhessen a tervezőasztalhoz.
A félbeszakított munkákat a nyelv kulcsfontosságú elemeinek újratervezését követően fogja folytatni.