Az Io programozási nyelv

Bevezetés

Általánosságban az Io-ról

Az Io egy olyan programozási nyelv, melynek tervezésekor ügyeltek arra, hogy a nyelv nagyon egyszerű és kicsi maradjon. Az Io-ban felhasznált ötletek többségét a Smalltalk (minden érték objektum), az Act1 (különböző prototípusok, öröklődés delegálással, aktorok) és ezek utódai, mint például a Self és a NewtonScript inspirálta. További ősnek tekinthető a LISP (a kód egy futási időben vizsgálható és módosítható fa) és a Lua (kicsi, beágyazható) is.

Az Io nyílt forráskódú nyelv a BSD licensz alapján.

Tulajdonságok

Miben különbözik?

Célok

Az Io megalkotásának célja egy olyan kicsi, egyszerű nyelv kialakítása volt, amely jól használható beágyazva interaktív vizuális programozási rendszerekbe (ahol minden módosítható futási időben).

Végeredményben, az Io blokkok üzenet-fa adatszerkezettel vannak reprezentálva byte-kód helyett. Ez megkönnyíti a futási idejű vizsgálatot és módosítást, és összekapcsolja a blokkok szerkesztését a vizuális interfésszel. Ez a koncepció úgy hangzik, mintha lassú lenne, de általában olyan hatékonyságú, mint az ismert byte-kód alapú scriptnyelvek, és számos feladatban még jobb is (mint például a metódushívás).

Az Io magja és primítívei lefordíthatók bármely platformra ANSI C fordítóval. A párhuzamosság csak azokon a platformokon tármogatott, amelyekhez a korutin-támogatás rendelkezésre áll az Io-ban (ez általában csak pár sornyi kód platformonként).

Készítők