Két típusú rutin van a nyelvben: az eljárás (procedure) és a függvény (function). Mindkettőnek lehet paraméterlistája. A függvény egy vagy több értékkel térhet vissza. Minden paraméterátadás érték szerint történik. (Megjegyzendő, hogy a változók referenciákat tartalmaznak, így a referenciák adódnak át érték szerint, olyan működést eredményezve, mintha magát az objektumot referencia szerint adnánk át.)
A paraméterek közvetlenül nem használhatók értékvisszaadásra. Csak a függvények segítségével lehet értéket visszaadni. Az eljárások meg tudják változtatni egy objektum állapotát referenciák segítségével.
A rutin fejlécében lévő megjegyzés, az úgynevezett interface comment kötelező része a nyelvnek és az interface-ben megjelenik. Ezzel szemben a -- jellel kezdődő ún. implementációs megjegyzés rejtve marad.
Az elő- és utófeltételek opcionálisak.
A visszatérési változók kezdetben inicializálatlanok, és a függvény futása közben értéket kell kapniuk. Hibát okoz az olyan függvényből való visszatérés, melynek visszatérési változója nem definiált értékű. Fordítási hibát okoz az olyan függvény, amelyben nincs a visszatérési változóra hozzárendelő utasítás. Futási hibát okoz az a függvény, amely tartalmaz ugyan hozzárendelő utasítást a változóra, de az utasításra nem kerül rá a vezérlés.
A rutinok láthatók az egész osztályon belül. Ez azt jelenti, hogy rutin hívás megelőzheti a rutin definícióját, megengedve így kölcsönösen rekurzív rutinokat.
A beépített rutinokat fejléc után írt builtin kulcsszóval különböztetjük meg a többitől. Csak a rendszerprogramozók használják a Blue környezet részeként megjelenő osztályok készítésére. Felhasználói programozók nem tudnak beépített rutinokat készíteni.