A nyelv bármilyen UNICODE karaktert elfogad, más kérdés, hogy a terminálban mi fog megjelenni. A kulcsszavakat kis- és nagybetűkkel egyaránt írhatjuk.
Az azonosítóknak alfabetikus karakterrel vagy aláhúzással kell kezdődniük, egyébként betűket, számokat és aláhúzásjelet tartalmazhatnak.
A betűkbe olyan UNICODE karakterek is beleértendőek, mint például a magyar ó betű, de ilyeneket konvencionálisan nem szoktunk használni.
A változók nem case sensitive -ek, azaz akár nagybetűkkel is hivatkozhatunk rájuk.
A szám típusú literálok írására az általánosnak mondható jelölés használatos CA-VO -ban is, azaz decimális számok 0-9 -ig számjegyeket, opcionálisan tizedespontot tartalmaznak. A hexadecimális és bináris számok
jelölésésre a 0x<hexaszám> illetve 0b<binszám> alak használható. Lebegőpontos számokat meg lehet adni normálalakban is, ennek formája <decszám>e<kitevö>,
ahol a kitevő előjeles egész, tizedespontot nem tartalmazhat. Hosszú egészeket (32 bit) a L utótaggal jelölünk.
Az alap típusok melett van beépített dátum típus is, az év, hónap, nap részeket a . karakterrel lehet elválasztani. Különféle műveletek végezhetők dátumokkal, például
eltelt idő kiszámítása. Az évszázadot nem kötelező megadni, alapértelmezésben 19.
String literál megadható " vagy ' között is (de keverve nem). Az escape karaktert még nem sikerült megtalálnom.
CA-VO -ban a fordítási egységnek nagyjából a modul felel meg, de a modul még kisebb részekből áll, amiket elemnek hív. Például egy függvénydefiníció ilyen elem.
A megjegyzések jelölésésre többféle módszer is létezik, ezek az elemen belül bárhol elhelyezhetőek. Az egész modulra vonatkozó ismertető szöveget
a TEXTBLOCK elemmel adhatjuk meg. A kommentek fajtáit mutatja be az alábbi példa.