A SETL nyelvet 1969-ben írta le először az ez idő tájt az IBM-nél dolgozó Jacob T. Schwartz. Azokban az időkben Schwartznak és társainak szükségük volt egy halmaz-orientált nyelvre, ami megfelelően tömör nyelvezetű, és aminek segítségével a halmazokat használó fordító-optimalizációs algoritmusaikat ki tudják próbálni (Allen, Cocke, Kennedy, and Schwartz: Programming Languages and their Compilers). A nyelv elő implementációja a 70-es évek közepére készült el LITTLE nyelven, és a Courant Institute of Mathematical Sciences (CIMS) tartotta karban a New York University-n. Ma is a New York-i egyetemen gondozzák a nyelvet, és a Programozási nyelvek 3-hoz hasonló tárgy (Honors Programming Languages) keretein belül tanítják is az Ada, C++, LISP, ML és a Prolog nyelvek mellett. Valójában nem magát a SETL-t, hanem annak Kirk Snyder által továbbfejlesztett változatát, a SETL2-t tanítják, ami hasznos újításokkal bővítette a nyelvet, például teljes blokkstruktúráltsággal, Ada alapú csomagokkal, más alprogramokba tetszőleges mélységben beágyazható alprogramokkal, és másokkal. Viszont néhány korábban meglévő szolgáltatást elhagyott, mint az adatreprezentációs alnyelvet, a makrókat és a backtrackinget.
Mára a SETL nyelvcsalád kellőképpen kiterjedt lett. Egyes változatai azt a tulajdonságát erősítik fel, hogy könnyű benne fordítókat és más átalakító programokat írni, mások azt használják ki, hogy szintaktikája nagyon közeli a matematika nyelvezetéhez. Leszármazottja közé sorolhatóka az alábbi nyelvek: PSETL, ISETL, SETL-S, SETL2, ProSet, Cantor, Bagl (ma már SequenceL) és a Griffin.
Talán a leghíresebb program, amit SETL-ben írtak, az első Ada83 fordító, az Ada/Ed.