A SETL nyelv gyengén típusos nyelv. A változóknak nem kell megadni a típusát, sőt, még változódeklarációra sincs szükség. Ha egyszer egy új azonostónak értéket adunk, akkor onnantól kezdve használhatjuk azt az azonosítót, illetve ha értékadás nélkül használunk egy új azonosítót, annak értéke om lesz.
Ennek ellenére a változóknak van típusa. Ezt a típust a benne tárolt érték típusa határozza meg, ezért ha egy más típusú értéket adunk a változónak, akkor egyúttal a típusa is megváltozik:
abc:=4; $ abc most egy egészt tárol
cde:=4.5; $ cde most egy valós értéket tartalmaz
abc:='hello' $ most string értéket
abc:=[1, 'alma', 1.0 ]; $ most tuple
abc:=cde; $ és végül most valós értéket
Az olyan adatokat, amelyekre már nem hivatkozunk, szemétgyűjtő mechanizmus számolja fel. Ennek működését a nyelv nem határozza meg.