1. Jelkészlet
A Javahoz hasonlóan 16 -bites unicode jelkészlet használatát támogatja. Betűk, decimális számok mellett a következő karakterek használhatóak:
enter, szóköz, ! # $ % & @ ' " ( ) * + , - / \ ^ : ; . < = > ? [ ] _
Fontos! a <= >= <> operátorok karaktereit ha felcseréljük hibát kapunk. Ugyanez igaz akkor is, ha szóközt teszünk a karakterek közé! (tehát pl. a => >< < = hibás!)
2. Azonosítók
A Visual Basic kódban a változónevek használatakor be kell tartanunk néhány szabályt. Ugyanez a szabály érvényes eljárások, konstansok, ablakok és control-ok névadására is. A név tartalmazhat számokat, de nem kezdődhet számjeggyel, maximum 255 karakter hosszú lehet. A Visual Basic a legtöbb programnyelvvel ellentétben lehetővé teszi, hogy az azonosítók nevében ékezetes betűk is szerepeljenek, sőt elfogad bármilyen nem-ASCII karaktert is. A változónév nem tartalmazhat space-t, vesszőt, !, @, &, $ és # jelet.
Foglalt szavak nem lehetnek azonosító nevek. Ilyen foglalt szavak az előredefiniált utasítások (If, Loop ...), függvénynevek (Len, Val ...), metódusok (Show, Move ...) és operátorok (And, Or ...). Ha egy ablak vagy control neve foglalt szó, akkor azt szögletes zárójellel jelölni kell (pl.[Show].Caption). Annak ellenére, hogy ezzel a módszerrel feloldható a névütközés, mégis jobb a foglalt szavak használatát kerülni.
A nyelv nem tesz különbséget az azonosítók kis- és nagybetűvel írt alakjai között, bár a környezet minden előfordulásnál ugyanolyan alakúra változtatja az azonosítókat, arra a formára, ami a deklarációnál szerepel. Ismeri az ékezetes karakterek nagybetűs párjait is.A Visual Basic-ben a változók deklarációja nem kötelező, a nem deklarált változók első előfordulásakor foglalja le a tárolásukhoz szükséges memóriaterületet. A létrehozott változó alapértelmezés szerint Variant típusú, de a változó megfelelő elnevezésével egyértelműen is megadhatjuk annak típusát. A nyelv két alternatívát ajánl a változók típusának megadására: a típusdeklarációs karaktereket és a DefType utasításokat.
A típusdeklarációs karaktereket a változó neve mögé írva adjuk meg. (pl. s$, i%)
A típusdeklarációs karakterek és a hozzájuk rendelt típusok:
| % | Integer |
| # | Double |
| @ | Currency |
| ! | Single |
| $ | String |
| & | Long |
A DefType utasításokkal az egyes típusokhoz megadhatunk egy-egy betűintervallumot. Az utasítás után álló implicit változódeklarációk típusának eldöntésekor a Visual Basic megvizsgálja a változó első karakterét, és ha ez valamely DefType utasítás által definiált betűhalmazba tartozik, akkor az itt megadott típusú változót hozza létre. Az utasítás hatásköre csak arra a programmodulra vonatkozik, amelyben elhelyezkedik.
A DefType gyűjtőnév a DefBool, DefByte, DefInt, DefLng, DefCur, DefSng, DefDbl, DefDec, DefDate, DefStr, DefObj, DefVar utasítások halmazát jelöli.
DefStr A-Q
Message = "Out of stack space" ' Message String típusú
3. Literálok
String literálokat "-ek közé írhatunk. Többsoros string literál létrehozására a Chr() függvényt vagy a vbCrLf visual basic konstanst használhatjuk. Figyelem! Ha a string literált több sorban adjuk meg, attól még a string nem tartalmaz sortöréseket!
s$ = "Ez itt " _
& " három sornyi" _
& " szöveg."
Az s$ értéke ekkor: "Ez itt három sornyi szöveg"
A több sorból álló string helyes megadása:
s$ = "Ez itt " & vbCrLf & " három sornyi" & vbCrLf & " szöveg."
Vezérlőkaraktereket nem helyezhetünk a stringen belülre, különleges jeleket a Chr függvény segítségével készíthetünk. A stringek Visual Basic-ben összehasonlíthatók mind (akár magyar) ábécé szerint, mind a karakterkódjuk alapján. Ezt az Option Compare paranccsal dönthetjük el.
Ha a kódunkban valahol számliterált használunk, akkor arra figyeljünk oda, hogy a VB azt automatikusan Integerként kezeli (ha értékhatáron belül van a literál). Ez könnyen túlcsorduláshoz vezethet, mert például az összeadás eredménye el kell férjen valamelyik operandus típusában.
Debug.Print (17000 + 17000) 'Túlcsordulás
Debug.Print (17000& + 17000) 'Működik
A Visual Basic a 10-es számrendszer mellett támogatja az oktális és hexadecimális számrendszer használatát is. Az oktális számot &O, a hexadecimálist pedig &H prefixummal kell jelölni.
4. Megjegyzések
Megjegyzéseket a ' karakter, illetve a Rem kulcsszó után helyezhetünk el a programkódban, és a sor végéig tart. A többsoros megjegyzések készítésére nincs nyelvi eszköz, de a környezet lehetővé teszi, hogy egy kijelölt kódrészt megjegyzéssé, vagy megjegyzésből kóddá alakítsunk.
Az utasításokból általában egy sorban csak egy található. Megengedett több utasítás egy sorba írása is, ekkor ezeket : jellel kell elválasztani egymástól. Ha egy sorban nem fér el egy kifejezés, akkor a sor végére _ karaktert kell írni, így jelezhetjük, hogy a következő sor is az adott kifejezéshez tartozik.