Osztályok
.class kulcsszóval lehet osztályt definiálni a forrásban. Származtatni az extends kulcsszóval lehet, ahol a származtatandó osztály teljes névterét kell megadni. Osztály attribútumai a magas szintű nyelvekből megszokott értékek lehetnek:
- abstract: az osztály absztrakt, nem lehet objektumot készíteni belőle.
- sealed: az osztály nem lehet ősosztály.
- private, public: a megszokott rejtett és publikus hozzáférést jelentik.
- family: a protected megfelelője, de itt többet jelent, mert az IL kódhoz definiáltak biztonsági fokokat és vannak esetek, amikor csak futási időben deríthető ki, hogy a kód eleget tesz ezen attribútum feltételeinek, ekkor ellenőrzött IL kódról beszélhetünk.
- nested: Az osztályon belül deklarált típusokat hívjuk nested type-nak. Ekkor a típus csak az osztály névtér hivatkozásán keresztül érhető el, és egy assemblyben több azonos nevű nested type is lehet. (logikusan, hisz elválasztja őket a tartalmazó osztály neve, mint névtér)
Osztályon belül a következő deklarációk lehetségesek:
- nested osztály a .class kulcsszóval.
- .data kulcsszóval statikus adat hozzárendelése az osztályhoz. (Ez fizikailag tárolódik az assembly PE fájljában.)
- .event kulcsszóval esemény deklarálása. Ezt egy speciális property-nek lehet felfogni, amelyiknek tartalmaznia kell az eseménylistához való hozzávételt (.addon), törlést (.removeon), és indítást (.fire) metódusokat.
- .field kulcsszó a normál értelemben vett adattag deklaráció. Attribútumlista hasonló, mint amit C#-ban, kiegészítve az assembly láthatósági szabályokkal.
- .override kulcsszóval lehet felüldefiniálni egy már megadott virtuális metódust. Amikor egy virtuális metódust szeretnénk felülírni, akkor először a .method kulcsszóval deklaráljuk, majd a .override kulcsszóval megadjuk, hogy melyik metódussal (és osztállyal vagy interface-szel) akarjuk "párba" állítani.
- .property kulcsszóval lehet megadni tulajdonságokat, mint az eseménynél itt is van két előredeklarált kulcsszó a .get a lekérés leírásához és a .set a beállításhoz.
- .pack és a .size kulcsszóval a fizikai kinézetet (layout, memória igazítás) lehet meghatározni.
- .ctor kulcsszóval lehet deklarálni az osztályhoz tartozó konstruktort. Ebből több is lehet, paraméterlistában kell eltérésnek lenni.
Szerződések (kis kitérő)
Szerződések bevezetése az eseménykezelés miatt vált szükségessé, ahol típusos pointerkezelést kellett elfedni könnyen kezelhető módon, de ezt kibővítették és univerzálissá tették. A szerződés nem típus. Előfeltétel halmaz egy típus implementálásához. ún. szignatúrákból áll, ami megszorítások gyűjteménye és újabb szignatúrák lehetnek. Ezeket a VES automatikusan ellenőrzi futáskor. Fajtái: típus, hely (pl.: literal szignatúra, ami garantálja, hogy az adott helyen egy beépített típus fix értéke fog szerepelni), helyi (lokális változó), paraméter, metódus. Erre a technológiára a gyorsabb és ellenőrizhetőbb kódfuttatásnál van szükség.
Metódusok
A .method kulcsszó vezeti be, minősítők, majd a neve következik, zárójelek között szerepel a paraméterlista. Metódust lehet osztályon kívül is deklarálni, ekkor globális eljárásként működik. Feldolgozás szempontjából a definiálás a következő sorrendet követi: hívási konvenció + előre definiált attribútumok, minősítők + visszatérési érték + metódus neve. A paraméterlista nem 'tartozéka' a metódusnak IL-ben, mert ez csak a felhasználónak információ, nem a rendszernek, mivel a felhasználó fogja kódból kiolvasni a megfelelő stack elemet. A paraméterek a stackbe kerülnek, ahonnan 0 alapú indexeléssel lehet kiolvasni őket a megfelelő utasításokkal (ldarg, ldc, stb.) Ez a metódus fejléce, ezt a MethodDecl kulcsszóval függetlenül a test résztől is megadhatjuk (elődeklaráció), illetve MethodRef kulcsszóval, ha a metódus más assemblykben vagy modulban szerepel.
A virtuális metódusokat külön kezeli az IL, a meghívásuk is külön kulcsszóval történik (callvirt, ldvirt). Ezek az utasítások felülről kompatibilisek a normál (statikus) metódushívásokkal, használhatók rá. Erre a futásidejű kötés miatt volt szükség. Az .entrypoint kulcsszó szolgál az indítási metódus meghatározására. Minden metódusnál szükséges megadni a maxstack értéket, ami a metódus lefutása alatt használt maximális stack méretet takarja. Ennek érdekessége, hogy nem futási időben használja ki ezt az információt a CLR, hanem a az analízis és verifikálás folyamatában.