Azonosítók
Azonosítókban való használhatóság szerint a látható karaktereket három csoportba osztjuk:
- kis- és nagybetűk, számjegyek (pl.: "A", "h", "1")
- grafikus szimbólumok: ide tartozik minden látható karakter ami nem betű, számjegy és szeparátor (pl: "+", "$", "@", "{", "!")
- szeparátorok ( "(", ")", ",", "'", "", "[", "]")
Az első két csoport elemei használhatók azonosítókban. Ezek szerint "HelloWorld", "a1very2long3and4silly5identifier6with7a8lot9of0digits", "A", "z", "2345", "+", "*", "---->", "%!" mind helyes azonosítók az OPAL-ban.
Természetesen a nyelvnek vannak kulcsszavai amelyek nem használhatók azonosítónak: "FUN", "DEF", "IMPLEMENTARION", "IF", "THEN", ":", "_", "->". De az ezeket valódi részükként tartalmazó szavak lehetnek azonosítók: "myFUN", "-->", stb. Mivel a nyelv különbséget tesz a kis- és nagybetűk közt, ezért a "fun", "if" elfogadott azonosítók.
Mivel a fenti szabályok vonatkoznak az azonosítókra, ezért a következő két sor nem ugyanazt jelenti:
FUN # : nat -> nat
FUN #: nat -> nat
FUN #: nat -> nat