A PostScript egy programozási nyelv grafika készítésére (akár papírra, filmre, vagy képernyõre, lényegtelen). Napjaink zsargona szerint egy lapleíró nyelv. Az Adobe 1985-ben mutatta be, és elõször (legalábbis tudomásom szerint) az Apple Laserwriter nyomtatóban jelent meg. A Postscript fõ célja, hogy egy kényelmes nyelvet biztosítson grafika leírására, eszközfüggetlen módon. Ez az eszközfüggetlenség annyit tesz, hogy a kép leírása nem tartalmaz hivatkozást semmilyen eszközfüggõ tulajdonságra, mint például a nyomtató felbontására, így ugyanaz a leírás alkalmazható minden PostScript nyomtatón, módosítás nélkül. A gyakorlatban egyes Postscript fileok mégis feltételezésekkel élnek a kimeneti eszközzel kapcsolatban (például a felbontást, vagy a laptároló tálcák számát illetõen), ez azonban rossz gyakorlat és a hordozhatóságot korlátozza.
A nyelv maga, amelyet általában értelmezõ kezel, a veremre alapul, éppúgy mint a lengyel formás kalkulátor. A program az argumentumokat a verem tetejére helyezi, majd meghívja a mûveletet (ami leveszi az argumentumokat a veremrõl). Általában a mûvelet eredménnyel jár, amely szintén a verem tetején marad. Például, össze szeretnénk szorozni a 12 és 134 értékeket, ezt a következõ PostScript kóddal tetetjük meg:
12 134 mul
Az elsõ két szó, '12' és '134' a megfelelõ értékeket teszi a verembe. A 'mul' szó pedig meghívja a szorzás mûveletét, amely két értéket vesz le a veremrõl, összeszorozza õket, az eredményt pedig visszateszi a verembe. Így a megkapott érték ott marad, és késõbb a program valamely más mûvelet használhatja.
Követendõ az Adobe szokásait, a következõ jelölést fogom én is használni: arg-1 arg-2 ... mûvelet eredmény. Mindez azt jelenti, hogy a mûvelet használatához, arg-1, arg-2, ... értékeket kell a verembe helyezz. A mûvelet meghívását követõen visszatérési értéke, az eredmény kerül a verembe. Több mûveletnek nincs visszatérési értéke (valami mellékhatással bírnak), ezt '-' jelöli majd.