Bevezetés
Az ABC egy interaktív programozási nyelv, amelyet eredetileg a BASIC helyettesítésére terveztek.
A nyelv könnyen tanulható (körülbelül egy óra, ha már valaha programoztunk), és könnyen is használható. Habár eredetileg kezdőknek készült, mára erőteljes eszközzé fejlődött akár szakértők számára is.
A nyelv néhány tulajdonsága:
- Könnyen kombinálható adattípusok (összesen öt fajta).
- Erős típusosság, deklarációk nélkül.
- Nincsenek felső korlátok (mint például a max int), eltekintve a memória kimerítésétől.
- Könnyed egymásba illesztés.
- Nincs szükség fájlokra: kilépés után a függvények, eljárások és globális változók megmaradnak.
- Konzisztens megjelenés parancsok végrehajtásakor, gépeléskor, vagy input megadásakor.
- Kiterjesztett visszavonó mechanizmus.
A NYELV
Az ABC nyelv jelenlegi verziója a 4-es számot viseli. Elődje a B nyelv volt. Kényelmes a mindennapos, általános programozáshoz, leginkább azokhoz a feladatokhoz, amikhez BASIC-et, Pascal-t, vagy AWK-t használnánk. Nem egy rendszerprogramozó nyelv, sokkal inkább alkalmas tanuló nyelvnek. Mivel interaktív, kiválóan használható prototípusok készítésekor. Sokkal gyorsabb a UNIX rendszerek alatt futó bc-nél, számítások végzésekor. Annak ellenére, hogy a programok mérete rendkívül kicsi, ez nem megy az olvashatóság rovására, éppen ellenkezőleg.
A KÖRNYEZET
A programozási környezet sokat segít a programozónak, mivel rengeteget „tud” magáról a nyelvről, így a munka egy részét elvégzi helyettük. Például, ha beütjük, hogy w, a rendszer ajánl egy befejezést nekünk: W?RITE ?. Ha ez az amit, akartunk, egy TAB lenyomása után már folytathatjuk is a gépelést. Ha a WHILE-t akartuk beütni, akkor a H lenyomása után a rendszer a következő ajánlatot teszi: WH?ILE ?. Ez a mechanizmus a saját magunk által definiált parancsokra is érvényes. Hasonlóan, ha beütünk egy nyitó zárójelet, automatikusan megkapjuk a csukót is. A nyelv biztosítja úgynevezett workspace-ek használatát, ha egyszerre több programot fejlesztünk. Minden workspace-en belül a változók védettek, így ha befejezzük a programozást, és később folytatjuk, akkor a változóink ugyanúgy meg lesznek. Ez az, ami miatt elkerülhetjük a fájlok használatát: nincs fogalmi különbség fájlok és változók között.