Az Algol 68 kifejezésnyelv. Ez azt jelenti, hogy minden nyelvi konstrukció egy értékkel rendelkezik, és elvileg állhat értékadás jobboldalán. Utasításként állhat skip, értékadás, eljáráshívás, if, case, for vagy goto. Nincsenek nyelvi I/O utasítások, helyettük standard eljárásokat hívhatunk.
Az if utasítást fi-vel kell lezárni, így a csellengő if problémája is megoldott, valamint az ágakat sem kell blokkba foglalni. Az else if rövidíthető elif-fel.
A case egy egészértékű kifejezés alapján rendre az első, második, harmadik, stb. utasítást vagy blokkot hajtja végre, ha a kifejezés értéke 1, 2, 3, stb. Default ág out-tal adható meg. Ha a kifejezés értéke egyik ágnak sem felel meg, a vezérlés hiba nélkül átugorja a case-t. A case esac-cal zárandó.
Itt a j := 0, i := j, print(i+j) utasítások hajtódnak végre, ha az i+4 értéke sorban 1, 2 vagy 3. Ha egyik sem, akkor az opcionális out ág hajtódik végre. Az egyes eseteket vessző választja el.
A for általános ciklus, a from, by, to és while részek opcionálisak, alapértelmezett értékük rendre 1, 1, végtelen és true. A while a for speciális esete. A for ciklusváltozója automatikusan deklarált, ciklusmagra lokális, tilos neki értéket adni. A from, by és torészek egyszer értékelődnek ki a ciklus végrehajtása előtt.
Itt a from, by és to részeknek sorban az 1,1, végtelen az alapértelmezett értékük és csak egyszer értékelődnek ki. A fenti utasítást így is írhatjuk:
A for ciklusváltozója mindig integer és nem szabad deklarálni.
Egy példa while-ra: