A szabad cellák egyetlen listába vannak felfűzve, ezért az értelmezőprogramnak csak az első szabad cella címét kell nyilvántartania. A hulladékgyűjtés a legtöbb LISP rendszerben automatikusan indul meg akkor, amikor a szabad cellák száma egy küszöbérték alá csökken. A szemétgyűjtés általában két lépésben működik: először megjelöli az értékes cellákat, majd egy listába gyűjti a nem megjelölteket.
A LISP rendszer könyvelést vezet azokról az atomokról, amelyek értékkel vagy más sajátosságokkal rendelkeznek. Az értékes cellák megjelölése ezekből az atomokból indul ki. A hulladékgyűjtő program megjelöli az értékes atomok értékének és tulajdonságlistájának megfelelő listaszerkezetek minden celláját, továbbá minden olyan atomot, amelyre ezekből a cellákból mutató mutat. A jelöletlen cellákat a szemétgyűjtő összegyűjti, és az atomok tárolására fenntartott tárrészt megtisztítja a nem elérhető atomoktól.