Az Octave ábécéjének alapja az angol ábécé, a számjegyek, valamint egyes szimbólumok. Az azonosítók elnevezésére betûk, számjegyek illetve aláhúzás jelek sorozatát használhatjuk, egy kikötéssel: az elsõ pozícióban nem állhat számjegy. Az Octave megkülönbözteti a kis-, és nagybetûket. A változónevek hosszára nincs felsõ határ, de ritkán hasznos 30 karakternél hosszabb változókat használni. Érvényes változónevek például:
Az olyan __valami__12__
-hez hasonló neveket, amik elején és végén
két-két aláhúzásjel van, az Octave belsõ használatra tartja fenn, ezért nem
tanácsos ilyen neveket használni, kivéve, ha a dokumentált belsõ változókat,
vagy konstansokat szeretnénk elérni.
Szép számmal vannak beépített változók, elõre definiált szimbólumok, környezeti változók. Ezek közül néhány konstans, így ezek értéke nem módosítható, a többi viszont a változókhoz hasonlóan használható, figyelembe véve, hogy ezek értékét az Octave automatikusan is változtathatja.
Az Octave-ban a megjegyzések # vagy % jellel kezdõdnek és sor végéig tartanak. Az Octave interpreter ignorálja ezen szövegeket. A help parancs nem csak a beépített függvények esetén nyújt segítséget, hanem képes megtalálni az elsõ komment blokkot a függvény kódjában, melyet a help függvénynév paranccsal lehet lekérdezni.
Az alábbi azonosítok és kulcsszavak nem használhatók változók illetve
függvények neveként:
A következõ parancs jellegû függvények is különlegesek. Egyszerû változó
névként szerepelhetnek, de nem használható függvények formális paramétereként,
illetve struktúra változóinak neveként.