Az Asymptote-ban a hívó névvel is átadhatja a paramétert
fv(paramnév=érték) alakban.
A C-szerű és a névvel megadott paraméterek egy híváson belül is keverhetők.
A paraméter opcionális lehet.
Ilyenkor az alapértékét a hívott függvényben kell megadni.
A függvényhíváskor típusillesztés van, így opcionális paraméterek lehetnek
a kötelezők előtt/között is, ha különböző típusúak.
A beépített függvények kiterjedten használják a fenti lehetőségeket,
és a default értékek megválasztása igen jó, így ritkán kell sok paramétert megadni
(ami a grafikus programokat gyakran teszi áttekinthetetlenné).