Húzzon egy vonalat a (0,0) koordinátából a (100,100) koordinátába,
létrehozzuk a test.asy fájlt, ami tartalmazza a következőt:
draw((0,0)--(100,100));
Ekkor kiadhatjuk a következő parancsot:
Az MSDOS-t felhasználók alkalmazhatják a „Fogd és vidd” módszert, mellyel a képernyőn látható test.asy-t az Asztalon található asy ikonra "ráhúzva" ugyanezt az eredményt érjük el ( azt is megtehetjük, hogy beállíthatjuk az asy kiterjesztésű file-oknál, hogy az Asymptote legyen az alapértelmezett alkalmazás megnyitáskor). Ennek a módszernek a kimenete egy PostScript fájl lesz: test.eps. Ha inkább PDF –et szeretnénk kimenetként, használjuk parancssorból a következőt:
Mindkét esetben a –V opció megnyissa a Nézet ablakot, így azonnal megtekintheti az eredményt:
Itt a – csatlakozó, amivel összekapcsolódik a két pont a (0,0) és a (100, 100) egy szakasszá.
A másik módszer az interaktív mód, ahol az Asymptote beolvassa az egyes parancsokat, melyeket a felhasználó ad meg. Ha ki szeretné próbálni ezt, kattintson az Asymptote ikonra vagy gépelje be az asy parancsot. Ezután írja be :
majd Enter és megkapjuk a fenti képet. Megtehetjük, hogy hozzáadunk a megjelenített ábrához a draw parancs ismétlésével vagy törölhetjük az egészet az erase-al. A quit segítségével kiléphetünk az interaktív módból.
Az Asymptote koordinátáit, mint pl. a (0,0) és a (100,100) pároknak nevezzük (pairs), és ezeket a PostScript „big points” –jai által mérjük (1 bp = 1/72 inch), az alapértelmezett vonal szélessége 0.5 bp.
Címke hozzáadása könnyen végrehajtható az Asymptote-ban, mindössze 3 koordinátára van szükség az első idézőjelek közt egy LaTeX string, aztán egy koordináta, és végül egy tetszőleges eligazítási irány: