A nyelv rövid története
Az objektumorientáltság skandináv iskolájából származik, ugyanonnan, ahol az első objektumorientált nyelvet, a Simulát kifejlesztették.
Kialakulásának útja több közbülső állomáson keresztül vezetett.
Fejlesztése 1975-ben kezdődött; a fejlesztői csoport négy emberből állt: Bruun Kristensen, Birger Møller-Pedersen, Ole Lehrmann Madsen és Kristen Nygaard alkotta. Négyük közül Nygaardot érdemes kiemelni, mert ő azon két fejlesztő egyike volt, akik a Simula nyelvcsalád tervezésében a legfőbb szerepet játszották.
A fejlesztői csoport első lépésként a Simulát feljavítva létrehozta a Delta nyelvet, azonban ennek a programozási nyelvnek igazándiból csak az elméleti alapjait rakták le.
Nem sokkal ezután az aarhusi egyetemen beindítottak egy projektet, amely a Delta nyelv definíciójának keretein belül megfogalmazott ötletek megvalósítását tűzte ki célul. Ennek a projektnek az eredményeként jött létre a Gamma programozási nyelv.
Egy idő után azonban problémák merültek fel a Gammával kapcsolatban, nevezetesen: a Gamma rendszerprogramozási célokra nem volt alkalmas. Ekkor a csoport egy új ötlettel állt elő, amelynek lényege az volt, hogy definiálni kellene egy olyan programozási nyelvet, amely eleget tesz a következő kívánalmaknak:
- rendszerprogramozási célokra is használható
- tartalmazza mindazt a tudást, amit a Gamma esetén már sikerült megvalósítani
- könnyen lehessen vele a valós világot modellezni
- stabilitást mutasson a tervezésben
- könnyen lehessen módosítani
Ezen célok megvalósításához az objektumorientált programozási módszer tűnt a legmegfelelőbbnek, amelynek a korábbi technikákkal ellentétben nincs pontos matematika és logikai leírása, ezért ennek formalizációs módszerének magát az itt megszülető BETA nyelvet tekintik a szerzők.