A Delphiben vannak változók, konstansok, előre definiált konstansok stb., alapvetően a Delphi a Pascal nyelvre épül, de azért van pár különbség.
Jelkészlet
Az Object Pascal eredetileg az ASCII karakterkészletet használja, az
újabb verziókban a Unicode-ot. Fontos, hogy a nyelv nem kis-nagybetű
érzékeny. Pl. az alma és az ALMA ugyanaz az azonosító. A
speciális szimbólumok olyan nem alfanumerikus karakterek vagy karakterpárok,
amelyeknek speciális jelentésük van. A következő karakterek speciális
szimbólumok:
# $ & ' ( ) * + , – .
/ : ; < = > @ [ ] ^
{ }
A következő karakterpárok szintén:
(*, (., *), .), .., //, :=,
<=,>=, < >,
A [ ekvivalens a (. karakterpárral, a ] a .)-lel, valamint a {} ekvivalens a (*
*)-lel.
Figyelem! A !, " , %, ?, \, _ , | és a ~ nem speciális karakterek.
Whitespace-ek mentén szabadon tagolható a kód :
Példa:
var
Index: Integer;
Name : String;
Dummy
:
Boolean ;
var
Index: Integer;
Name : String;
Dummy
:
Boolean ;
Azonosítók
Egy azonosító bármilyen hosszú lehet, de csak az első 255 karakter szignifikáns. Az azonosítóknak betűvel kell kezdődnie, és utána bármennyi betű (a Unicode verziók esetében pl. ékezetes betűk is) vagy szám állhat. Az aláhúzás jel (_) a betűkhöz tartozik. Fenntartott szavak nem lehetnek azonosítók. Ha olyan azonosítót használunk, amely több mint 1 helyen van deklarálva, szükség lehet minősített azonosítók használatára. A szintaxis: Azonosító1.Azonosító2
Fenntartott szavak
A következő szavak fenntartottak, nem lehet azonosítóként használni
vagy újradefiniálni őket:
and array as asm begin case class const constructor destructor
dispinterface div do downto else end except exports file finalization finally
for function goto if implementation in inherited initialization inline interface
is label library mod nil not object of or out packed procedure program property
raise record repeat resourcestring set shl shr string then threadvar to try type
unit until uses var while with xor
Az újabb Delphi verziókban mégis van lehetőség a használatukra az &
jel segítségével:
&type
Literálok
Az egész és valós konstansok alakja a szokásos. A számjegyek között nem
lehet vessző vagy szóköz. Ha egy számliterálban pont vagy exponenciális
rész van, akkor valós, egyébként egésznek számít. 16-os számrendszerben
is megadhatjuk az értéket, ha $ jellel kezdjük a számot.
Delphiben a karakterliterálokat és a stringeket szimpla aposztróf közé kell
rakni. String belsejében 2 egymás utáni aposztróf a szövegben 1 sima
aposztrófként jelenik meg. Pl:
'Helló' {Helló}
'You''ll see' ' {You'll see}
'''' {'}
'' {} üres string
Ezen kívül lehetőség van control karakterek megadására is: # majd
utána a karakter ASCII ill. UTF-16 kódja. Pl:
'1.sor'#13#10'2.sor'
Itt az első és a második sor közé
egy sorvégjel kerül.
Megjegyzések
Delphiben 3-féle megjegyzést írhatunk
- {kapcsos zárójel közti szöveg megjegyzés}
- (*a nyitó zárójel csillag és csillag csukó zárójel közti szöveg szintén megjegyzés*)
- //dupla perjel után a sor végéig minden megjegyzés
Ezen belül a { vagy (* után közvetlenül $ fordítói direktívát jelöl.
Azonos típusú zárójeles megjegyzés nem ágyazható egymásba, a kétféle zárójel kombinációja is csak egy szintig működik.
Fordítási direktívák
A Delphi fordító számos apró beállítási lehetőséget tartalmaz, amelyeket a fordítói direktívákkal a forráskódból is állíthatunk. Más nyelvekben ezt pragmának szokás nevezni. Ide tartoznak továbbá a C preprocesszor működéséhez hasonló direktívák. Néhány direktívát fontos megismerni, mivel hatással vannak a program szemantikájára. Számos direktíva egy kétállapotú kapcsoló, valamint van rövid és hosszú neve. Ilyenkor az állapotot a rövid változatnál + vagy -, a hosszú változatnál ON vagy OFF formában jelezzük. Pl. {$A+} ugyanazt jelenti, mint az {$ALIGN ON}. Több kapcsoló jellegű direktíva kombinálható: {$A8,B-,C+} stb. Ha az IDE-ben programozunk, a Ctrl+O, O billentyűparancs beszúrja a fájl elejére az összes direktívát, ezek állapota ugyanis függhet a projekt beállításaitól is.
DEFINE, IFDEF és társai
A {$DEFINE név} direktíva csak a feltételes fordításkor ellenőrizhető szimbólumokat tud definiálni, a forráskódban behelyettesítés nem történik. Továbbá a szimbólumoknak nem adható érték, és csak egy forrásfájlon belül érvényesek. Az {$UNDEF név} töröl egy ilyen szimbólumot. Az {$IFDEF név} után kezdődő kódrészletet csak akkor veszi figyelembe a fordító, ha a szimbólum definiálva van. Az {$IFOPT opció} egy másik direktívától teszi függővé a fordítást (pl. {$IFOPT R+}). Mindkettőhöz tartozhat {$ELSE} blokk. A feltételes fordítás végét {$ENDIF} jelzi.