Értékadás, üres utasítás
Értékadás
Formája balérték := kifejezés. Maga az értékadás nem kifejezés. Balérték lehet változó, típuskényszerített változó, pointer által hivatkozott változó vagy egy összetett típusú változó egy komponense.Értékadás szerinti kompatibilitás
Egy T2 típusú kifejezés értékül adható egy T1 típusú változónak, ha a kifejezés értéke T1 típusértékhalmazában van és az alábbiak közül legalább egy teljesül:- T1 és T2 ugyanaz a típus, de nem fájl típus, és nem tartalmaz fájl típust egyik szinten se
- T1 és T2 kompatibilis sorszámozott típusok
- T1 és T2 valós típusok
- T1 valós típus, T2 egész típus
- T1 PAnsiChar, PWideChar, PChar vagy tetszőleges string típus, a kifejezés pedig string konstans
- T1 és T2 string típusok
- T1 string típus és T2 Char típus
- T1 hosszú string és T2 PAnsiChar, PWideChar vagy PChar
- T1 és T2 kompatibilis halmaz típusok
- T1 és T2 kompatibilis pointer típusok
- T1 és T2 osztály, osztályreferencia vagy interfész típusok és T2 leszármazottja T1-nek
- T1 interfész típus és T2 olyan osztály, amely megvalósítja T1-et
- T1 PAnsiChar vagy PWideChar és T2 a megfelelő karaktertípusból álló nullától indexelt tömb típus
- T1 és T2 kompatibilis alprogram típusok (bizonyos esetben egy alprogram neve a megfelelő alprogram típusú kifejezésként értelmezhető)
- T1 Variant, T2 egész, valós, string, karakter, Boolean, interfész vagy OleVariant
- T1 OleVariant, T2 egész, valós, string, karakter, Boolean, interfész vagy Variant
- T1 egész, valós, string, karakter vagy Boolean, T2 pedig OleVariant vagy Variant
- T1 az IUnknown vagy IDispatch interfész típus, T2 pedig Variant vagy OleVariant
Üres utasítás
Az üres utasítás megfelelője az, hogy a forráskódban az utasítás helyén nincs semmi.Szekvencia
utasítás1;
utasítás2;
utasítás3
A ; elválasztójel, nem lezáró. Ha utasítás3 után is írnánk ;-t, az azt jelentené, hogy a szekvencia négy utasításból áll, ahol a negyedik az üres utasítás. Gyakorlatban mégis oda szoktuk írni, hátha később új utasítás kerül a végére.
Elágazások
Az elágazásokkal a programunk végrehajtását bizonyos feltételek teljesüléséhez köthetjük. Pascalban kétféle feltételes utasítás létezik: az if és a case.
Az if utasítás
Az if utasítás szintaxisa a következő:
if kifejezés then
utasítás;
vagy
if kifejezés then
utasítás1
else
utasítás2;
A kifejezés tetszőleges logikai érték lehet, de pl. szám nem. Megfigyelhető, hogy az egyes ágakban csak egyetlen utasítás állhat, ezért ha több utasítást akarunk végrehajtani, akkor azokat begin end; blokkba kell zárnunk. Azt is észrevehettük, hogy az else előtt nem állhat ; (pontosvessző). A Delphiben nincs elseif utasítás, ezt a következőképpen valósíthatjuk meg:
if kifejezés1 then
utasítás1
else if kifejezés2 then
utasítás2
else if kifejezés3 then
utasítás3
else
utasítás4;
A case utasítás
A case utasítás egy kifejezést és az általa felvehető értékeket (vagy azok egy részét) tartalmazza. Ezek az értékek csak konstansok lehetnek, és mindenképpen megszámlálható típusúnak kell lenniük. Minden érték legfeljebb egyszer szerepelhet. Használhatunk else ágat is, amely akkor hajtódik végre, ha egyetlen érték sem felel meg a kifejezésnek. Egy kiválasztott ág végrehajtása után a vezérlés az end kulcsszó után folytatódik.
Példa a case utasítás használatára:
case MyChar of
' ' : Text:='szóköz'; // ebben az ágban egyetlen értéket adtunk meg
'.', ',', ';', '!', '?' : Text:='írásjel'; // így adhatunk meg több értéket
'a' .. 'z' : Text:='kisbetű'; // így adhatunk meg intervallumot
'A' .. 'Z' : Text:='nagybetű';
'0' .. '9' : Text:='szám';
else
Text:='ismeretlen';
Ciklusok
A Pascal nyelvben is léteznek olyan utasítások, melyek egy adott programrész többszörös végrehajtását teszik lehetővé. Ezen utasításokat vizsgáljuk meg a következő pontokban.
A for ciklus
A Delphi számláló ciklusa a for utasítással adható meg. Példa:
Faktorialis:=1;
for I:=1 to 10 do // ez a ciklus 10!-t számolja ki
Faktorialis:=Faktorialis*I;
A ciklusmag egyetlen utasításból állhat, több utasítást úgy tudunk megadni, ha begin end; blokkba zárjuk. A Pascal for ciklusa kötöttebb, mint más programnyelvekben, pl. C-ben. Arra azonban van mód, hogy a számlálás visszafelé történjen: a to helyére downto-t kell írni, és persze a megadott intervallumnak csökkenőnek kell lennie. Ha bonyolultabb ciklust szeretnénk írni, válasszuk a while vagy repeat utasítást. Lényeges még, hogy a for ciklus ciklusváltozója csak lokális változó lehet! (Erre a fordító is figyelmeztet.) A ciklusváltozó értéke nem módosítható a ciklusmagból.
Pl.:
for Index:=100 downto 1 do begin
for SubIndex:=1 to Index-1 do
DummyArray[Index, SubIndex] := 0;
Inc(Index); // ez hibás sor!
end;
A while ciklus
A Pascal nyelv általános előltesztelő ciklusa a while-do ciklus. Szintaxisa:
while logikai_kifejezés do
utasítás;
A ciklus addig fut, míg a logikai kifejezés igaz. Több utasítás esetén itt is a begin end; blokk a megoldás.
A repeat ciklus
A Pascal nyelv hátultesztelő ciklusa a repeat-until ciklus. Szintaxisa:
repeat
utasitás1;
utasitás2;
...
utasitásn;
until logikai_kifejezés;
A ciklus akkor ér véget, ha a logikai_kifejezés igaz (!) lesz, de legalább egyszer mindenképpen végrehajtódik a ciklusmag. Látható, hogy itt több utasítás is megadható, nincs szükség begin end; blokkra.
A foreach ciklus
A Delphi 9-es verziójában megjelenő egyik újdonság a C#-ból is ismert foreach ciklusszervező utasítás megjelenése. Szintaxisa:
for elem in konténer do
utasítás;
A for .. in bejárja a konténert és elemeit sorra értékül adja a ciklusváltozónak, amelynek megfelelő típusúnak kell lennie. Konténernek minősülnek a tömbök (akár a többdimenziósak és a dinamikusak is), a stringek, a halmazok, valamint a megfelelő interfésszel rendelkező rekordok és osztályok.
Egy rekord vagy osztály akkor tekinthető konténernek, ha van GetEnumerator() metódusa. A visszaadott „enumerátor”-nak (ez lehet rekord, osztály vagy interfész típusú) az alábbi két dologgal kell rendelkeznie: egy MoveNext():Boolean függvénnyel, amely a következő elemre áll és false-t ad vissza, ha ez nem sikerült, valamint egy Current csak olvasható jellemzővel (property), ennek típusa lesz a konténer elemtípusa és az értékét kapja meg a ciklusváltozó. A könyvtárbeli konténer osztályok (pl. TList, TCollection, TStringList, TComponent, TMenuItem) rendelkeznek a megfelelő enumerátorral.
Vezérlésátadó utasítások
Goto
Goto címkenév: a címkenévvel jelölt utasításra ugrik a végrehajtás. A címkét a goto-t tartalmazó alprogram vagy főprogram utasításblokkja előtt fel kell sorolni a label kulcsszó után. Egy utasítás úgy látható el címkével, hogy az utasítás elé odaírjuk a címkét kettősponttal elválasztva. Ha lehet, ne használjuk, legalább tanáraink tisztelete miatt. A goto nem tud kiugrani kivételkezelő blokkból és bele se.
procedure FindFirstAnswer;
var X, Y, Z, Count: Integer;
label FoundAnAnswer;
begin
Count := SomeConstant;
for X := 1 to Count do
for Y := 1 to Count do
for Z := 1 to Count do
if ... { valami igaz az X, Y, Z hármasra } then
goto FoundAnAnswer;
... { akkor hajtódik végre, ha nem találjuk meg a választ }
Exit;
FoundAnAnswer:
... { akkor hajtódik végre, ha megtaláltuk a választ }
end;
Strukturált vezérlésátadás
Exit : Befejezi az aktuális alprogram vagy főprogram futását. A következő példában, ha a felhasználó nem adja meg a nevét valamelyik inputablakban, hanem csak bezárja azt, a vezérlés az Exit parancsra jut, aminek hatására befejeződik a függvény futása.
begin ShowMessage('Name = '+AskForName); end; function TForm1.AskForName: string; var firstName, secondName: string; begin Result := 'Lazy person'; repeat if not InputQuery('Test program', 'First name :', firstName) then Exit; if not InputQuery('Test program', 'Second name :', secondName) then Exit; until (firstName <> '') or (secondName <> ''); Result := firstName + ' ' + secondName; end;Continue : A számlálásos ciklus következő iterációjára lép. Elvileg tudja ezt elől- illetve hátultesztelőnél is, de ugye ott nem teljesen definiált, hogy mi a következő iteráció. Ha ezt használjuk, érdemes a ciklust kivételkezeléssel levédeni, mert ha az utolsó iterációban lép fel a dolog, akkor ugye nincs következő iteráció. A következő példa kimenete: s = 1 2 4 5 6 8 9
var i : Integer; s : string; begin s := ''; for i := 1 to 9 do begin if (i = 3) or (i = 7) then Continue; s := s + IntToStr(i); s := s + ' '; end; ShowMessage('s = '+s); end;Break : A ciklusokból ugrik ki, a ciklus utáni első utasításra. A következő példa kimenete: i = 6 s = 1 2 3 4 5 6
var i : Integer; s : string; begin s := ''; for i := 1 to 10 do begin s := s + IntToStr(i) + ' '; if Random(4) = 2 then Break; end; ShowMessage('i = '+IntToStr(i)); ShowMessage('s = '+s); end;
Vészleállás
Abort : Egy speciális kivételt vált ki, úgy viselkedik, mint egy kivétel, de ha nincs lekezelve sehol, akkor már nem, azaz nem jut el a felhasználóhoz. Az alábbi példa ezt az üzenetet produkálja: Before abort Operation aborted exception occured After try
begin Try ShowMessage('Before abort'); Abort; ShowMessage('After abort'); Except On E : Exception do ShowMessage(E.Message + ' exception occured'); end; ShowMessage('After try'); end;Halt : Abnormális terminálást idéz elő, megadható utána zárójelben egy kód, amelyet az operációs rendszer kiír, nyilván csak programtesztelésnél használatos. A következő példa ezt a hibaüzenetet adja: Runtime error 4 at 0069FC94
var i : Integer; begin ErrorAddr := Addr(i); Halt(4); ShowMessage('We do not get this far'); end;Runerror : Run-time errort idéz elő, vissza az operációs rendszernek, hasonló a halthoz, adható egy kód (default értéke 0), szintén kizárólag tesztelésnél használatos. Ebben a példában a program ezzel a hibaüzenettel áll le: Runtime error 0 at 00452105
begin RunError; ShowMessage('We do not get this far'); end;
Blokk utasítás
Begin
...
End;
Akkor használjuk, ha pl. elágazás, ciklus, kivételkezelés belsejébe egy utasítás helyett többet szeretnénk írni. Ez a kulcsszópár szerepel továbbá a főprogram és alprogramok törzse körül is, de ott nem hagyhatók el.